Tamás apostol, a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó,

ujjait a sebeibe tette, innen elnevezése: Hitetlen Tamás.

Neve az arámi Taumá / Tómá-ból ered, ami „ikrek”-et jelent.

Apokrif evangéliumok szerint Mária mennybemenetelének hírére ugyancsak kételkedett, és jelet kért az Úrtól bizonyságképpen, amit meg is kapott egy, az égből lehulló öv formájában. Innen is eredeztetik „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”.

III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, ami az apostol későbbi életét meséli el.

Ebben Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt.

Küldetése szerint a pártus király, Gondofer (uralkodott Kr. u. 21-47) palotáját kellett felépítenie.

Így is tett, csodálatos palotát épített, és a munkájáért kapott pénzt szétosztotta a szegények között, sőt,

 prédikált is, hatalmas tömegeknek.

Innen továbbvándorolt, ahol folytatta apostoli tevékenységét, csodákat is tett.

A király elfogatta, és egy főpapja leszúrta. Holttestét a megtérített keresztények tisztességgel eltemették.

 

 

A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen van, amit a Paradicsom vize vesz körül.

A hegyen templom áll, annak oltárán ezüst szekrény, előtte örökké égő lámpás. A szekrényben nyugszik Tamás holtteste.

Holttestét 230 körül Szíriába, Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el.

Szent Tamás talán legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs, ahova minden évben ezrével járnak a zarándokok.

A bevándorolt portugálok hagyománya szerint Tamás, mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre.

Attribútumai: öv, mérőléc, és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.

Szent Tamás ünnepnapja július 3.