Péter az Újszövetség szerint Betszaidából származott (János 1,44; János 12,21), de Jézus Krisztus idejében

Kafarnaumban élt testvérével, Andrással.

Az is bizonyos, hogy Péternek volt felesége, de leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak.

A Genneszareti tavon halásztak. Akkor is éppen hálót vetettek ki a tó halaira, amikor Jézus megkérte, hogy legyen a tanítványa.

A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek:

„Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” (Máté evangéliuma 4,19)

Péter pedig ment, és Jézus legbuzgóbb tanítványává vált.

Az írások szerint ezért is fogadta olyan hitetlenül tanítómestere azon állítását, hogy meg fogja tagadni.

Péter ezt nem akarta elhinni, és így felelt:

„Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.” (Máté evangéliuma 26,33)

Ekkor hangzott el Jézus ismert mondata, vagyis:

 "Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni".

 Miután Jézust letartóztatták, Péter valóban háromszor tagadta le, hogy tanítványa volt, csak hogy életét mentse.

Amikor a kakas megszólalt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, és megbánta tettét.

Innentől még buzgóbban hitt, és hirdette Jézus igéjét.

Ezután az Apostolok cselekedetei úgy ír Péterről, mint a legfőbb apostol.

A katolikus hagyomány azonban azt tartja, hogy Jézus Krisztus halála után (33) Antiochiába ment,

és ott hamarosan püspökséget alapított, amelynek ő lett a vezetője.

Több forrás szerint Korinthoszban is járt, de azt szinte egybehangzóan állítják a fennmaradt írásos emlékek,

hogy térítő munkája Rómában teljesedett be.

A hagyomány szerint itt alapította meg a pápaság intézményét, jelezve ezzel a legfőbb pásztori címet.

Sok követőre talált a hatalmas városban.

Halálával kapcsolatban két fajta elgondolás uralkodik. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert.

Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt.

Az első történet alapján Pétert fejjel lefelé feszítették ki a keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.

A vesztőhelyre vezető úton a legendák szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle:

"Quo vadis, Domine"? vagyis Hová mész, Uram?

A másik verzió szerint Péter menekült Rómából, a császár kegyetlen keresztényüldözése elől,

 amikor megjelent előtte Jézus, és a következőt mondta neki:

"Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek"

Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot.

 

Az írások alapján Pétert a mai Szent Péter Bazilika helyén temették el.

A bazilika fő oltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint Szent Péter halálának helyén állítottak.

 Régészeti ásatások nyomán találtak ez alatt az alsó oltár alatt egy csontvázat, amelynek lábai hiányoztak.

Az archeológusok szerint ez lehet Szent Péter földi maradványa, ugyanis a római katonák a keresztről úgy vették le a holttestet, hogy levágták annak lábait (mert fejjel lefelé feszítették meg).

A katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli Szent Pétert. A hagyomány szerint az első pápa