János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett.

A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt.

A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta.

Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott.

 Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együttJézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta.

 Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki.

Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül

ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát.

Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz,

hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt,

s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.

Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja.

 

Fülöp apostol Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak egyike.

Betszaidában, Galileában született, ahogyan Péter apostol és András apostol is, és valószínűleg 80 körül hunyt el Hierapoliszban, a mai Törökország területén.

A négy evangélista közül a legtöbbször János evangéliuma említi őt.

Jézus halála után többek között Anatólia nyugati területein prédikált, és a mondák szerint a Római Birodalom területén fekvő Hieropolisz ősi városában halt mártírhalált, közvetlenül Pamukkale mellett, Délnyugat-Törökországban.

2011. július 27-én régészek megtalálták Szent Fülöp feltételezett sírját Hierapolisz városában egy újonnan feltárt templomban.

Bertalan apostol Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak egyike.

Õt János apostol evangéliumában Nátánelnek nevezi. (jelentése: Isten adta) és így a teljes neve Nátánel.

Neve arámiul ezt jelenti: Talmai fia (Bar-Talmaj).

 Az Újszövetség alig mond valamit róla. Az apostolt a keresztény hagyomány ördögűzőként tartja számon.

Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot.

Az utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték 60 körül.

A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

A sixtusi kápolna oltárfalán Michelangelo úgy ábrázolja Szent Bertalant az Utolsó ítélet című képen,

hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.