Jézus gyermek- és
ifjúkori
magatartásában is
tisztaság és
jellembeli
tökéletesség
nyilatkozott meg.
Erre utalnak a
kijelentések:
"Isten
kegyelme volt
őrajta,
...Engedelmes volt
(szüleinek),
...Növekedett az
Isten és emberek
előtt való
kedvességben" (Lk.
2:40, 51-52).
A Biblia szerint
az igazi nevelésnek
ezek a legfontosabb
feladatai, még ha
sokszor háttérbe is
szorulnak. Az
Ószövetségben a
gyermekeket és
ifjakat úgy
nevelték, hogy a
bölcsességben
gyarapodjanak,
testileg
egészségesen
fejlődjenek, és az
Isten és az emberek
előtt való
kedvességben
szüntelenül
növekedjenek. A
családokban a napi
olvasmányok és a
beszélgetések a
Szentírásra épültek.
Az így nyert
tanítások
kitörölhetetlenül
bevésődtek a
gyermekek szívébe,
és még időskorban is
emlékeztek rájuk:
"Tanítsd a
gyermeket az ő
útjának módja
szerint, még idős
korában sem távozik
el attól" (Péld.
22:6).
József ácsmester
volt, és bizonyos,
hogy mikor Jézus
felnőtt, vele
dolgozott (Mk. 6:3).
Ezzel a
példaadásával
megszentelte a
szorgalmas kétkezi
munkát és a család
iránti hűséget.
Ahogy növekedett és
fejlődött Jézus,
mind jobban
megértette hivatását
és küldetését. Ez
nyilvánult meg 12
éves korában is.
Vajon könnyű
volt-e Názáretben
tiszta életet élni?
Názáret lakosainak
istentelensége
közmondásos volt
(Lásd: Jn. 1:47).
Jézusnak olyan
helyen kellett
laknia, ahol
jellemének sok
próbát kellett
kiállnia. Állandóan
őrködnie kellett,
hogy megőrizze
tisztaságát.
A zsidóknál a
tizenkettedik életév
a gyermek- és
ifjúkor közötti
átmenet volt. Ettől
kezdve elvárták
tőlük, hogy részt
vegyenek az
ünnepeken.
Ekkor Mária és
József elvitték
Jézust Jeruzsálembe,
a húsvéti ünnepre.
Tavasz volt, és az
egész ország virágba
borult. A szülők
útközben elbeszélték
gyermekeiknek Isten
hatalmas tetteit,
melyeket az elmúlt
századokban
cselekedett.
Felelevenítették a
bibliai eseményeket.
Az út énekkel és
örömmel telt, míg
feltűntek Jeruzsálem
falai.
A gyermek Jézus
első ízben lépett be
a templomba. Látta a
fehérruhás papokat,
amint ünnepélyes
szolgálatukat
végezték. ...
Tanúja
volt a húsvéti
istentisztelet...
szertartásainak,
amelyek értelmét
napról napra
világosabbnak látta.
Minden mozzanat az ő
életéhez
kapcsolódott. Új
érzések ébredtek
benne. Csendben,
elmerülten
tanulmányozott egy
nagy kérdést.
Küldetésének
rejtélye feltárult
előtte.
Az ünnepek után
hazaindultak szülei,
Jézus azonban ott
maradt a templomban.
Nem vette észre sem
Mária, sem József.
Azt gondolták,
hogy az ismerősök és
a rokonok között
van. Egy napja
mentek már, mikor
kiderült, hogy nincs
meg.
Visszamentek
Jeruzsálembe. Egy
nap gondatlansága
miatt három napi
gonddal kellett
fizetniük, mivel
csak harmadnapra
találták meg.
A templomban a
tudós tanítók között
ült, hallgatta és
kérdezgette őket.
Mindnyájan
elálmélkodtak
értelmén és
feleletein, akik
hallgatták. (Lk.
2:45-47)
Mikor feltette az
ünneppel kapcsolatos
kérdéseit, a
pontatlan feleletek
után mindenkinél
értelmesebben
válaszolt.
Amikor meglátták
és hallották, szülei
elcsodálkoztak.
Anyja ezt mondta
neki:
- "Fiam, miért
tetted ezt velünk?
Atyád és én nagy
bánattal kerestünk
téged."
Jézus ezt
válaszolta:
- "Miért
kerestetek engem?
Hát nem tudjátok,
hogy nekem az Atyám
dolgaival kell
foglalkoznom?" (Lk.
2:48-49)
Ők nem értették,
hogy mit akar ezzel
mondani. Élete
értelmét és célját
az Atyával való
közösségben és
akaratának
teljesítésében nyeri
el.
Jézus hazament
velük Názáretbe, és
engedelmeskedett
szüleinek. Édesanyja
szívébe véste a
történteket és
fiának szavait.
|