Jézus gyermek- és ifjúkori magatartásában is tisztaság és jellembeli tökéletesség nyilatkozott meg. Erre utalnak a kijelentések:

"Isten kegyelme volt őrajta, ...Engedelmes volt (szüleinek), ...Növekedett az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk. 2:40, 51-52).

A Biblia szerint az igazi nevelésnek ezek a legfontosabb feladatai, még ha sokszor háttérbe is szorulnak. Az Ószövetségben a gyermekeket és ifjakat úgy nevelték, hogy a bölcsességben gyarapodjanak, testileg egészségesen fejlődjenek, és az Isten és az emberek előtt való kedvességben szüntelenül növekedjenek. A családokban a napi olvasmányok és a beszélgetések a Szentírásra épültek. Az így nyert tanítások kitörölhetetlenül bevésődtek a gyermekek szívébe, és még időskorban is emlékeztek rájuk:

"Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még idős korában sem távozik el attól" (Péld. 22:6).


József ácsmester volt, és bizonyos, hogy mikor Jézus felnőtt, vele dolgozott (Mk. 6:3).

Ezzel a példaadásával megszentelte a szorgalmas kétkezi munkát és a család iránti hűséget.


Ahogy növekedett és fejlődött Jézus, mind jobban megértette hivatását és küldetését. Ez nyilvánult meg 12 éves korában is.

Vajon könnyű volt-e Názáretben tiszta életet élni? Názáret lakosainak istentelensége közmondásos volt (Lásd: Jn. 1:47).

Jézusnak olyan helyen kellett laknia, ahol jellemének sok próbát kellett kiállnia. Állandóan őrködnie kellett, hogy megőrizze tisztaságát.

 

A zsidóknál a tizenkettedik életév a gyermek- és ifjúkor közötti átmenet volt. Ettől kezdve elvárták tőlük, hogy részt vegyenek az ünnepeken.

Ekkor Mária és József elvitték Jézust Jeruzsálembe, a húsvéti ünnepre.


Tavasz volt, és az egész ország virágba borult. A szülők útközben elbeszélték gyermekeiknek Isten hatalmas tetteit, melyeket az elmúlt századokban cselekedett. Felelevenítették a bibliai eseményeket. Az út énekkel és örömmel telt, míg feltűntek Jeruzsálem falai.

A gyermek Jézus első ízben lépett be a templomba. Látta a fehérruhás papokat, amint ünnepélyes szolgálatukat végezték. ...

Tanúja volt a húsvéti istentisztelet... szertartásainak, amelyek értelmét napról napra világosabbnak látta.

Minden mozzanat az ő életéhez kapcsolódott. Új érzések ébredtek benne. Csendben, elmerülten tanulmányozott egy nagy kérdést. Küldetésének rejtélye feltárult előtte.

Az ünnepek után hazaindultak szülei, Jézus azonban ott maradt a templomban. Nem vette észre sem Mária, sem József.

Azt gondolták, hogy az ismerősök és a rokonok között van. Egy napja mentek már, mikor kiderült, hogy nincs meg.


Visszamentek Jeruzsálembe. Egy nap gondatlansága miatt három napi gonddal kellett fizetniük, mivel csak harmadnapra találták meg.

A templomban a tudós tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket.

Mindnyájan elálmélkodtak értelmén és feleletein, akik hallgatták. (Lk. 2:45-47)


Mikor feltette az ünneppel kapcsolatos kérdéseit, a pontatlan feleletek után mindenkinél értelmesebben válaszolt.

Amikor meglátták és hallották, szülei elcsodálkoztak. Anyja ezt mondta neki:


- "Fiam, miért tetted ezt velünk? Atyád és én nagy bánattal kerestünk téged."
 

Jézus ezt válaszolta:

- "Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Lk. 2:48-49)


Ők nem értették, hogy mit akar ezzel mondani. Élete értelmét és célját az Atyával való közösségben és akaratának teljesítésében nyeri el.

Jézus hazament velük Názáretbe, és engedelmeskedett szüleinek. Édesanyja szívébe véste a történteket és fiának szavait.