A régi holdat látom még az égen,

De már nem látom régi magamat.

S az egész idegen végtelenségben

Szegény valóm oly magára maradt.

Hiába keresek egy társat erre,

hiába keresne engem valaki,

Mint a hajó, mely a nyílt tengerre

Kifutott, s nem tud révbe tartani.

. . .

Túl minden kínon és halálon

Feléd száll egy szó, a szavam.

Benne egy meghiúsult élet

Minden reménye, vágya van.

Hiába meg nem válthat engem

Semmi remény, hit, szeretet,

Talán a szörnyű végtelenben

Még találkozhatom veled?