Ma még Tied
körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj
hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap,
talán nemsokára
S kihull kezedből
minden földi kincs.
És nem lesz tied
többé semmi sem.
Tollad, virágos
párnád másra vár,
Mit maga köré
épített egy élet,
Nem lesz több mint
összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még
jóságos, meleg
szóval
Testvéredhez, ki
szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad
zengő muzsikája
S tán rózsát hajt
egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá,
amíg beszélsz,
Harmatként hulljon
szerető szavad,
Mert jön egy nap,
hogy elnémul az
ajkad
És soha többé szóra
nem fakad.
Ma kezed még erős, a
lábad fürge,
Szolgálhatsz
szegényt, árvát,
beteget,
Ma törölhetsz
verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha
teheted!
Mert jön egy nap,
hogy kezed
mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz
lesz, tél, vagy
koranyár,
Mert nincs több
időd, s amit meg nem
tettél,
Azt nem teszed meg
többé soha már.
De ma még Tied
körülötted minden,
És adhatsz... Adj
hát annak, kinek
nincs!
Hisz jön egy nap,
talán nemsokára,
S kihull kezedből
minden földi kincs.
Csak az lesz Tied,
amit odaadtál,
Csak az, mi minden
kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit
szeretetből adtál,
Veled marad, s
örökre elkísér.
|