Akkoron csillag
gyúlt az égre
És rásugárzott a
vidékre,
És Betlehem fölött
megállván,
Egy rongyos istálló
homályán
Tündöklött már a
Glória:
Ott ingecskében,
szép fehérben,
Feküdt a jászol
szent ölében
Az Isten egyszülött
Fia... A hír bejárta
a világot,
És jöttek bölcsek és
királyok
És együgyűk és
pásztorok:
Ott minden lélek
egyet érzett
És sírt és
álmélkodva nézett
És boldogan
fohászkodott:
Örömöt hozván az
embernek,
Dicsőség légyen az
Istennek! Ó
betlehemi égi
csillag,
Világmegváltó
Szeretet!
Lásd, én is várlak,
várva hívlak:
Jöjj, váltsd meg ezt
a nemzetet!
Lásd, sírva vár egy
csonka ország
És gyásza fátylát
lengeti,
Ó szánd meg népe
árva sorsát
S hozz végre örömöt
neki:
Jöjj
újra úgy, mint
azelőtt,
Hozz duzzadt ágú
friss fenyőt
A Tátra s Erdély
erdejéből,
Az elrablottból, - a
mienkből!
Ó, neked lehet és
szabad, -
Neked nem állja
utadat
Oláh Heródes, se
cseh zsandár,
Mert a te utad
magasan jár,
Te angyalként jársz,
égi szárnyon,
Te átrepülhetsz a
határon,
Mindenhová és
mindenhonnan, -
Te sosem voltál
Trianonban...
Ó,
szállj le hozzánk,
égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s
légy velünk,
És igazságot hozz
magaddal,
És sok játékot hozz
nekünk, -
Mindent, mit vágyunk
álmodott:
Sok trombitát és sok
dobot,
És sok-sok puskát,
kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet
áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek
hallatára
Itt minden szemek
fölragyognak,
Boldog Karácsonyt
valahára
Szegény - bús - árva
magyaroknak!
|