Krisztus csak áll.
Ha halk szava
szólal,
az örök rendelés
rezdül meg benne,
s mint keselyük közt
a sasmadár,
szárnyal az égig
tisztán a lelke.
Pilátus szólal: „Én
most mit csináljak
a te néped vádjai
ellenében!?”
-„Az én atyám az
égben lakik,
s ez a nép itt, nem
az én népem!”
...
A
helytartó
tanácsházban
átkot üvöltő, röhögő
tömeg.
A betlehemi ács
lázadó fiát
ma ítéli el a római
követ.
Bársony trónusán
Pilátus székel
Ma bírói terem az
oszlopos csarnok,
hol zene szólt, tánc
volt, dévaj mulatás
tegnap, mert
mulatott az idegen
zsarnok.
Körötte állig
fegyveres katonák
Idegen hatalom
gyűlölt népe
De ma boldog a
gyáva, leigázott
tömeg,
mert halál vár
Krisztus koronás
fejére
Ki értük küzdött, a
nyomorultakért,
a nyomorultak ma
halálra várnak.
Csapzott hajú,
piszkos söpredék
zengi kórusban a
tenger hazug vádat.
„Isten fiának
vallotta magát!”
Hogy megváltani
jött, ma vádak
vádja!
S hogy elesett
szegényekért szólott
ezért keresik
őrjöngve halálra.
Fehér köntösét
szennyes kezek tépik
Tövis korona áldott
homlokára,
s ki a legtisztább
ész, ma vörösen
ráterül a bolondok
palástja.
Pilátus ül. Krisztus
ott áll szemben.
Szelíd arca a
végtelenbe réved.
A szenny, a bosszú
aljas rohamán
nem ér fel hozzá a
bűn s a vétek.
Tiszta és szent, de
vesznie kell mégis,
mert így kívánja
garázda gyűlölet.
Kint őrjöngve
készítik százan
a keresztet,
kötelet, dárdát,
követ .
S a tömeggel ordít,
aki tegnap hitte:
ki tegnap még várta,
érte fázott.-
mert jól mocskolnak,
jól szennyeznek
Az Írástudók és
Kajafások.
Krisztus csak áll.
Ha halk szava
szólal,
az örök rendelés
rezdül meg benne,
s mint keselyük közt
a sasmadár,
szárnyal az égig
tisztán a lelke.
Pilátus szólal: „Én
most mit csináljak
a te néped vádjai
ellenében!?”
-„Az én atyám az
égben lakik,
s ez a nép itt, nem
az én népem!”
„Istenkáromló”
-Hördül fel a tömeg!
„Fajtáját
tagadja!...Halálra
vele!
A messzi nagy úr, s
önnépe ellen tör,
szennyez szava,
piszkol tekintete!”
Pilátus ítélt:
„Kezetekbe adom!”
Ezer arcon a bosszú
lángja lobog.
Júdás, a Kufár s az
Írástudó győzött.
De Krisztus csak
áll, s megértőn
mosolyog!
Uram, ha maga az
Isten állna itt,
kiben hiszel, s
mennyei Atyád,
kár a szóért, az sem
tudná ma itt
elhitetni a szavai
igazát!
Itt vér kell,
Krisztus, a te
véred, Uram;
a halálod kell,
húsod, harci lelked,
mert egy kufár csaló
sem feledte el, hogy
a templomból egyszer
korbáccsal kiverted!
S köszönöm Uram,
hogy nem
rimánkodtál,
Krisztus voltál,
jobban, mint előbb.
S hogy Isten Fia
vagy, most láttam
igazán,
Mikor ott állottál
Pilátus előtt!
|