Uram,
búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök
megértek,
meleg nyárnak vége
lett.
Elszáll a
vándormadár is,
és megborzong a
virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű
szemfödélnek.
Egyre csendesebb az
ének.
De borongós ég alatt
most az őszért
áldalak.
Üzensz sárguló
levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe
rejtsem,
vándorvoltom ne
felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az
este.
Megért a szőlő
gerezdje.
Hadd mondjak, Uram,
neked,
mindezért
dicséretet.
Köszönetet a ködért
is,
a lehulló levélért
is,
minden gyümölcsért a
fán.
Röptéért
vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű
szárnyak,
hogy van melegebb
hazám!
Át a ködön, át az
éjen
édes zengéssel
kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
|