A holdbeli csónakos
Úszom az égen arany
csónakon,
az éj homályán én
uralkodom,
az eget-földet
végig-láthatom,
a csillagot tengerbe
buktatom.
Szállok a sötét
légtenger hátán,
kuszált felhőbe
feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva
csobban,
úszom fekete égi
habokban.
Pávaszem
Holdbeli csónakos,
örök szerelmem,
arany sajkádra
vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem,
sokat bágyadtam,
a sötét erdőt
könnyel áztattam,
eleget sírtam a
földi porban,
ölelj magadhoz a
tiszta Holdban.
Nem él a földön,
akire vágyom,
holdbeli csónakos,
te légy a párom.
A holdbeli csónakos
Fénylő csónakom
szeli az éjet,
legszebb csillagom,
szeretlek téged,
egyedül vagyok,
vágyódom érted,
enyém leszel majd,
ha tavasz éled.
Mellém ültetlek szép
csónakomba,
hajad az eget
aranyba vonja,
a lenti bút-bajt
mind elfelejted,
fejed örökre
vállamra ejted.
|