"
Figyeltelek, ahogy
ma reggel felkeltél.
Reméltem, hogy
beszélgetsz majd
velem, még ha csak
néhány szót is:
megkérdeznéd a
véleményemet, vagy
megköszönnéd azokat
a jó dolgokat,
amelyek a napokban
történtek veled. De
észrevettem, hogy
nagyon elfoglalt
voltál.
Megint vártam,
amikor föl-alá
szaladgáltál a
házban és
készülődtél.
Túlságosan lekötött
az, hogy milyen
ruhát vegyél fel.
Tudtam, hogy lenne
pár perced, hogy
megállj egy
pillanatra és
köszönj, de te túl
elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig
tétlenül várakoztál,
15 percig
dologtalanul
üldögéltél. Aztán
láttam, hogy talpra
ugrasz, és már azt
hittem, beszélgetni
akarsz velem. De
végül a telefon
után nyúltál, és
felhívtad egy
barátodat, hogy
megtárgyaljátok a
legújabb pletykákat.
Egész nap türelmesen
néztelek. Azt
hiszem, a sok
elfoglaltságod miatt
nem értél rá, hogy
bármit is megossz
velem. Sokkal több
dolgod volt annál,
mintsem hogy
szakítani tudtál
volna rám egy kis
időt.
Észrevettem, hogy
ebéd előtt
körülnéztél. Talán
kínosnak érezted,
hogy hozzám szólj,
ezért nem hajtottad
meg a fejed. Viszont
megláttad, hogy 3-4
asztallal arrébb
néhány barátod
köszönetet mondott,
mielőtt nekiláttak
volna az étkezésnek,
de te mégsem tetted
ezt. Nem baj!
Amikor hazamentél,
úgy tűnt, hogy
otthon is sok dolgod
van. Miután néhányat
elvégeztél közülük,
bekapcsoltad a
tévét. Nem tudom,
hogy te szereted-e a
tévét, vagy sem,
mert nem sok
lényeges dolog
történik ott. Ennek
ellenére sok időt
eltöltesz a készülék
előtt, nap mint nap,
holott nem gondolsz
közben semmire,
miközben csak
bámulod a képernyőt.
Ismét türelmesen
vártam, míg tévézés
közben
megvacsoráztál. Ez
alkalommal sem
szóltál hozzám.
Lefekvéskor úgy
láttam, hogy már túl
fáradt voltál. Jó
éjt kívántál a
családodnak, majd
bezuhantál az ágyba
és pillanatok alatt
el is elaludtál. Nem
baj!
Talán még észre sem
vetted, hogy én
mindig ott vagyok
melletted.
Türelmesebb vagyok,
mint gondolnád. Még
van idő, és remélem,
hogy egyszer majd
fogsz velem
beszélgetni.
Szeretnélek
megtanítani arra,
hogy légy türelmes
másokkal. Nagyon
szeretlek téged, és
minden nap várok egy
fejbólintásra, egy
imára, vagy a
szíved mélyéről
feltörő hálaadásra.
Nagyon nehéz
egyoldalúan
beszélgetni veled.
Nos, amikor te
másnap ismét
felkelsz, én újra
várni fogok rád a
szeretettemmel.
Remélem, az új nap
során szánsz rám egy
kevés időt. "
|