Egyszer egy
fiatalember, aki
komoly lelki életet
élt, elment egy
bibliaórára egy
baráti családhoz.
Csütörtök este volt.
A találkozót vezető
házaspár az imaórát
két részre osztotta:
hallgassuk Istent,
és engedelmesen
kövessük, amit kér
tőlünk. A fiúnak
szünet nélkül az
járt az eszében,
vajon Isten ma is
beszél még az
emberekkel?
A bibliaóra után
barátaival még
betértek egy
kávézóba. A
találkozón
elhangzottakról
beszélgettek.
Mindannyian
elmesélték, hogyan
vezette őket Isten
különböző utakon.
Este tíz óra körül
járt, amikor a
fiatalember
elbúcsúzott a
barátaitól. Beült az
autójába, és
imádkozni kezdett:
"Istenem,
ha még beszélsz az
emberekkel, szólj
hozzám. Hallgatni
fogok a szavadra, és
mindent megteszek,
hogy engedelmesen
kövessem, amit
kívánsz."
Ahogy a város
főutcáján hajtott,
egyszerre különös
gondolata támadt,
mintha valaki azt
mondta volna neki:
"Állj
meg, és vegyél egy
liter tejet!"
Megrázta a fejét, és
hangosan
megkérdezte:
"Isten, Te vagy az?"
De mivel nem kapott
választ,
továbbhajtott. De a
hang újra
megszólalt:
"Vegyél
egy liter tejet!"
A
fiatalembernek
eszébe jutott a
bibliai idézet,
amikor a kis
Sámuelhez szólt
Isten, és ő nem
ismerte fel a
hangot.
"Rendben
van, Istenem, ha
valóban Te vagy az,
akkor megveszem a
tejet. Nem gondolom,
hogy ez túl nagy
próbatétel volna."
Megállt, megvette a
tejet, és folytatta
az útját hazafelé. A
következő
kereszteződésnél
újra egy különös
belső ösztönzést
érzett:
"Fordulj be ebbe az
utcába!"
Ez
valami őrület,
gondolta magában, és
ment tovább. De
újból érezte, hogy
be kellett volna
fordulnia.
Visszafordult hát,
és követte a hangot.
Félig tréfásan,
félig komolyan azt
mondta magában:
"Rendben,
Istenem, megteszem!"
Ment tovább az úton,
elhagyott több kis
utcát, míg egyszerre
azt érezte, meg kell
állnia. Megállt hát,
és körülnézett.
Tipikus városi
környék volt,
lakóházakkal és
boltokkal. Nem a
legjobb, de nem is a
legelhanyagoltabb
negyed. Az üzletek
már bezártak, és a
legtöbb ház ablaka
sötét volt. Csak egy
házban égett a lámpa
az utca másik
oldalán.
A fiú újra hallotta
a hangot:
"Menj,
és add oda a tejet
azoknak az
embereknek, akik
abban a házban
laknak, a
túloldalon."
A
házra nézett.
Kinyitotta a
kocsiajtót, és
kiszállt. De azután
kétségei támadtak,
és vissza akart
szállni.
"Uram,
ez őrültség! Hogy
csengethetnék be egy
idegen házba
éjfélkor?"
A
gondolat azonban,
hogy oda kell adnia
a tejet, nem hagyta
nyugodni. Elindult
hát, miközben azt
mondta magában:
"Rendben
van, Uram, ha Te
mondod, megyek, és
odaadom a tejet
ezeknek az
embereknek. Ha az Úr
azt kívánja, hogy
őrültként
viselkedjem, hát jó.
Én engedelmeskedni
akarok Neki. Valami
célja biztosan
lehet; Ha pedig ki
sem nyitják az
ajtót, azonnal
visszafordulok."
Átment az úton,
megállt az ajtó
előtt, és megnyomta
a csengőt. Bentről
mintha egy gyerek
sírása hallatszott
volna. Egyszerre egy
érdes férfihang
szólalt meg:
"Ki
az? Mit akar?"
Az
ajtó kinyílt,
mielőtt a fiú
elfuthatott volna.
- Egy
férfi állt előtte
farmerben és ingben.
Elég kellemetlen
szag áradt róla, és
nem látszott
különösebben
boldognak sem a
fiatalember láttán.
"Mi
történt?"
A
fiatalember
gondolkodás nélkül
átnyújtotta az üveg
tejet, és azt
mondta:
"Ezt
önöknek vettem".
A
férfi megragadta az
üveget, és beszaladt
a házba. Azután egy
nő szaladt át a
folyosón kezében a
tejjel, valószínűleg
a konyha felé
sietve. Mögötte a
férfi, karján a síró
csöppséggel. Amikor
a férfi visszajött,
a fiú látta, hogy a
szemében hatalmas
könnycseppek
csillognak, majd
zokogva azt mondta:
"Imádkoztunk.
Nagyon sok tartozást
kell kifizetnünk
ebben a hónapban, és
épp elfogyott minden
pénzünk. Nincs több
tejünk a
kicsinek.Kértem az
Urat, mutassa meg,
hogy tudnék tejet
szerezni a
kicsinek."
A
felesége is
kikiáltott a
konyhából:
"Én
arra kértem Isten,
küldjön egy angyalt.
Ön egy Angyal?"
A fiatalember
kivette a zsebéből a
pénztárcáját, és
minden pénzét
odaadta a férfinek.
Azután megfordult,
és szemében
könnyekkel
visszament az
autójához.
Megtapasztalta, hogy
Isten ma is
meghallgatja az
igazak imáit.
Ha
ezt a szöveget
olvasod, ez azt
jelenti, hogy Isten
hozzád is szól.
Annyi hangot hallasz
napközben. Az a
legfinomabb, amely a
szeretetre hív,
Isten hangja.
Ez az üzenet Isten
vágyának egy
szikrája, Aki arra
vár, hogy valaki
meghallja a hangját.
Szítsa fel benned ez
a kis szikra a
vágyat, hogy
hallgasd Őt, aki
annyi mindent
szeretne mondani
neked.
|