Éjszaka volt. Az
ember a kunyhójában
aludt, mikor
hirtelen fény
töltötte be a szobát
és megjelent Isten.
Az Úr azt mondta
neki, hogy el kell
végeznie egy
feladatot, és
odavezette egy
hatalmas sziklához,
ami a kunyhóval
szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta
az embernek, hogy a
hatalmas sziklát
teljes erejéből kell
tolnia. Így hát az
ember ezt tette nap,
mint nap. Több éven
keresztül reggeltől
estig küszködött a
kővel, nekifeszült a
hátával, a vállával
a nagy szikla hideg
felszínének, és
teljes erejéből
nyomta. Minden este
kimerülve és fájó
tagokkal tért vissza
a kunyhójába. Úgy
érezte, hogy az
egész napja
hiábavaló volt.
Ahogy az ember
elbizonytalanodott,
a Sátán elhatározta,
hogy színre lép és
egy gondolatot ültet
el az ember agyában.
"Hosszú ideje napról
napra kínlódsz azzal
a sziklával és az
mégsem mozdult meg."
Sikerült azt a
benyomást keltenie
benne, hogy a
feladat lehetetlen
és felsült vele. Ez
a gondolat teljesen
elbizonytalanította
és elcsüggesztette
őt.
"Miért töröd magad
ezért? - kérdezte a
Sátán. - Felesleges
annyi időt
rászánnod. Csak
éppen, hogy told egy
kicsit, az is elég
lesz."
Ez volt az, amit az
elcsüggedt ember is
tervezett, de
elhatározta, hogy
előtte imádságban az
Úr elé viszi ezeket
a zaklatott
gondolatokat.
"Uram - mondta -
hosszú ideje
fáradozom, és
keményen szolgállak
téged, minden erőmet
latba vetve, ahogyan
kérted. De még
mostanra sem
sikerült elérnem,
hogy a kő akárcsak
egy fél millimétert
is mozduljon. Mit
csinálok rosszul?
Miért nem tudom
teljesíteni a
feladatot?"
Az Úr könyörületesen
válaszolt:
"Barátom, én arra
kértelek, hogy
szolgálj engem, amit
te elfogadtál. Azt
mondtam, az a
feladatod, hogy
nyomd azt a követ
teljes erődből, amit
meg is cselekedtél.
Én egyszer sem
mondtam neked, hogy
azt el kell tolnod.
Neked csak annyi
volt a dolgod, hogy
nyomd a sziklát.
Most pedig hozzám
jössz, mert úgy
gondolod, hogy
feleslegesen
vesztegetted az
idődet és az erődet.
De ez igazán így
van? Nézz csak
magadra! A karod
erős és izmos, a
hátad kigyúrt és
barna, a kezeden
bőrkeményedés van az
állandó
erőlködéstől, a
lábad masszív és
kemény lett. Az
ellenállás
megerősített és most
sokkal többre vagy
képes, mint eddig.
Igaz, hogy nem
mozdítottad meg a
követ, de én csak
azt kértem, hogy
engedelmeskedj és
nyomd azt teljes
erődből, hogy
gyakorold a hitedet
és bízz az én
bölcsességemben. Ezt
te meg is tetted.
Most akkor, barátom,
elmozdítom a követ."
Sokszor, mikor Isten
szavát halljuk,
hajlamosak vagyunk
arra, hogy a saját
eszünkkel próbáljuk
megfejteni, mit is
szeretne tőlünk.
Pedig ilyenkor Isten
csak engedelmességet
akar és azt, hogy
higgyünk Benne.
Vagyis gyakorold a
hitet, amely
hegyeket mozdít el,
de ne felejtsd, hogy
Isten az, aki a
hegyet elmozdítja.
|