A
sziget
Volt
egyszer nagyon régen
egy sziget, ahol
emberi érzések
éltek: a Vidámság, a
Bánat, a Tudás és
még sok más, így a
Szeretet is. Egy
napon az érzések
tudomására jutott,
hogy a sziget
süllyed. Ezért
valamennyien
előkészítették
hajóikat
és elhagyták a
szigetet. Egyedül a
Szeretet akart az
utolsó pillanatig
maradni. Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a
Szeretet
segítségért
imádkozott A
Gazdagság egy
luxushajón úszott el
a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el
tudnál vinni
magaddal?
- Nem, nem tudlak! A
hajómon sok aranyat,
ezüstöt viszek, itt
nincs már hely
számodra!
Így hát megkérdezte
a Szeretet a
Büszkeséget, aki egy
csodaszép hajóval
közeledett:
- Büszkeség, kérlek!
El tudnál engem is
vinni?
- Nem Szeretet, nem
tudlak elvinni! -
válaszolt a
Büszkeség, - itt
minden tökéletes, és
Te esetleg árthatnál
a hajómnak!
Hát, a Szeretet
megkérdezte a
Bánatot is, aki
éppen előtte
hajózott el:
- Bánat, kérlek,
vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! -
mondta a Bánat. - Én
olyan szomorú vagyok
hogy egyedül kell
maradnom a
hajómon!
A Vidámság is
elhúzott a Szeretet
mellett, de olyan
elégedett és boldog
volt, hogy meg se
hallotta a szeretet
kérését. Hirtelen
megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én
elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy
öregember volt.
Szeretet olyan hálás
volt és olyan
boldog, hogy
elfelejtette
megkérdezni az öreg
nevét. Amikor földet
értek, az öreg
elment. A Szeretet
úgy érezte, sokkal
tartozik neki, ezért
megkérdezte a
Tudást:
- Tudás, meg tudod
mondani, ki segített
nekem?
- Az IDŐ volt -
mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte
a Szeretet. Miért
segített rajtam az
IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ
érti meg, hogy
milyen fontos az
életben a SZERETET!
|