Egy férfira
sziklamászás közben
rásötétedett. Tudta,
hogy már nincs
messze az egyik
táborhelytől, ezért
nem állt meg, hanem
folytatta a mászást
a beálló sötétség
ellenére. Nagyon
sűrű fekete sötétség
borult a tájra,
felhő takarta a
csillagokat is, így
nem sokat látott
inkább csak
tapogatózott,
azonban minden
óvatossága ellenére
megcsúszott, és
elkezdett zuhanni a
mélybe. Ott
himbálódzott a
biztonsági kötélen,
és sűrű feketeség
miatt semmit sem
látott. Kezével
ugyan ki tudta
tapintani a
sziklafalat, azonban
a zuhanás közben
kiejtette kezéből a
csákányát, így nem
tudta tovább
folytatni a mászást.
Az
éjszaka nagyon hideg
volt. Bár a kötél
biztonságosan
tartotta, érezte
hogy testét átjárja
a hideg, a végtagjai
kezdenek
elgémberedni.
Elveszítette
teljesen az
időérzékét. Nem
tudta, hogy 5 perce,
vagy 5 órája lóg így
a kötélen, mennyi
idő lehet még hátra
az éjszakából.
Tudta, ha még sokáig
így kell maradnia,
lefagyhatnak a
végtagjai, vagy
teljesen kihűlhet a
teste.
Kétségbeesetten
kezdett el kiabálni:
- Segítség!
Segítség! Azonban
semmi válasz nem
érkezett a néma
sötétből.
Ekkor felkiáltott:
-
Istenem! Kérlek
segíts! Ments meg!
Legnagyobb
megdöbbenésére
válasz érkezett:
-
Megbízol bennem? A
kezembe mered
helyezni az életed?
-
Persze Istenem,
hogyne. – felelte
gyorsan.
-
Akkor vágd el a
kötelet, és
megmenekülsz. –
hangzott a válasz.
A
férfi
kétségbeesetten
nézett lefelé,
azonban csak a sűrű
sötétséget látta
maga alatt.
"Ki
tudja milyen mély
szakadék van
alattam. Ha elvágom
a kötelet lezuhanok
a mélybe, és
szétzúzom magam a
sziklákon esés
közben" – gondolta
magában a férfi.
Másnap a hegyi
mentők találtak rá a
férfira, amint ott
lógott a biztonsági
kötélen, azonban az
éjszakai hidegben
teljesen kihűlt, már
nem lehetett rajta
segíteni.
Élettelen teste ott
lógott fél méterrel,
egy 3 méter széles
sziklapárkány
felett.
|