Egy férfira sziklamászás közben rásötétedett. Tudta, hogy már nincs messze az egyik táborhelytől, ezért nem állt meg, hanem folytatta a mászást a beálló sötétség ellenére. Nagyon sűrű fekete sötétség borult a tájra, felhő takarta a csillagokat is, így nem sokat látott inkább csak tapogatózott, azonban minden óvatossága ellenére megcsúszott, és elkezdett zuhanni a mélybe. Ott himbálódzott a biztonsági kötélen, és sűrű feketeség miatt semmit sem látott. Kezével ugyan ki tudta tapintani a sziklafalat, azonban a zuhanás közben kiejtette kezéből a csákányát, így nem tudta tovább folytatni a mászást.

Az éjszaka nagyon hideg volt. Bár a kötél biztonságosan tartotta, érezte hogy testét átjárja a hideg, a végtagjai kezdenek elgémberedni. Elveszítette teljesen az időérzékét. Nem tudta, hogy 5 perce, vagy 5 órája lóg így a kötélen, mennyi idő lehet még hátra az éjszakából.

Tudta, ha még sokáig így kell maradnia, lefagyhatnak a végtagjai, vagy teljesen kihűlhet a teste. Kétségbeesetten kezdett el kiabálni: - Segítség! Segítség! Azonban semmi válasz nem érkezett a néma sötétből.

Ekkor felkiáltott:

 - Istenem! Kérlek segíts! Ments meg!

Legnagyobb megdöbbenésére válasz érkezett:

 - Megbízol bennem? A kezembe mered helyezni az életed?

- Persze Istenem, hogyne. – felelte gyorsan.

- Akkor vágd el a kötelet, és megmenekülsz. – hangzott a válasz.

A férfi kétségbeesetten nézett lefelé, azonban csak a sűrű sötétséget látta maga alatt.

"Ki tudja milyen mély szakadék van alattam. Ha elvágom a kötelet lezuhanok a mélybe, és szétzúzom magam a sziklákon esés közben" – gondolta magában a férfi.

Másnap a hegyi mentők találtak rá a férfira, amint ott lógott a biztonsági kötélen, azonban az éjszakai hidegben teljesen kihűlt, már nem lehetett rajta segíteni.

Élettelen teste ott lógott fél méterrel, egy 3 méter széles sziklapárkány felett.