A neves sebész meghívta író barátját, legyen ott mellette egy nehéz operáció alatt. Készülődés közben bizakodott,

de volt egy kis feszültség is benne. Majd elkezdett imádkozni.

Az operáció után az író kifejezte csodálatát, hogy egy világhírű sebész érzi az ima fontosságát és így szólt:

- Azt gondoltam, hogy jobban bízol tehetségedben.

- A sebész is csak egy emberi lény - válaszolta az orvos. Biztos vagyok, hogy a tudomány nem fejlődött volna annyit, ha valami nem kísérte volna, ami az embernél is nagyobb. Amikor operálok, olyan közel érzem magam az Istenhez, hogy nem tudom hol végződik az én szaktudásom és hol kezdődik az Isten végtelen nagysága.