A
neves sebész
meghívta író
barátját, legyen ott
mellette egy nehéz
operáció alatt.
Készülődés közben
bizakodott,
de
volt egy kis
feszültség is benne.
Majd elkezdett
imádkozni.
Az
operáció után az író
kifejezte
csodálatát, hogy egy
világhírű sebész
érzi az ima
fontosságát és így
szólt:
-
Azt gondoltam, hogy
jobban bízol
tehetségedben.
-
A sebész is csak egy
emberi lény -
válaszolta az orvos.
Biztos vagyok, hogy
a tudomány nem
fejlődött volna
annyit, ha valami
nem kísérte volna,
ami az embernél is
nagyobb. Amikor
operálok, olyan
közel érzem magam az
Istenhez, hogy nem
tudom hol végződik
az én szaktudásom és
hol kezdődik az
Isten végtelen
nagysága.
|