Egy hatalmas vihar az óceánból több ezer kagylót kisodort a partra, amelyek pusztulásra voltak ítélve,

ha nem kerülnek vissza a vízbe.

A vihar elállta után egy nagyon gazdag üzletember kisétált az óceán partjára.

Ahogy sétálgatott ott, hirtelen meglátott egy kisgyereket, aki leguggolva a parton, egyenként emelte fel a kis kagylókat és dobta vissza őket a vízbe.

Az üzletember egy gyors számítást végzett a fejében és azonnal felmérte azt, hogy annak, amit ez a kisgyerek tesz, emberileg nem sok értelme van.

Mert nagyon-nagyon kevés azoknak a kagylóknak a száma, amelyek vissza fognak kerülni az óceánba, azokhoz képest, amelyek a parton fognak elpusztulni. És a véleményét azonnal meg is mondta a kisgyereknek. De a gyerek, anélkül, hogy felnézett volna rá, folytatta a tevékenységét.

"Miért teszed ezt?"- kérdezte az üzletember tőle.

A kisfiú felvett a kezébe egy kagylót, felnézett az üzletemberre és azt mondta: "azért, mert ennek az egynek számit".

És azzal visszadobta az óceánba....

Néha mi hajlamosak vagyunk "tömegben" gondolkozni és nem úgy, mint ahogy ez a kisgyerek is tette. Pedig Isten külön-külön minden teremtményébe helyezett egy nagy értéket és Ő mindenkit személyesen ismer és nevén szólít.

Sajnos minden embert nem tudunk üdvösségre vezetni, de aki szeretne megváltást nyerni, annak számít.

Márk 16, 15-16: És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek.

Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.