Két
utazó angyal
megállt, hogy az
éjszakát egy tehetős
család házában
töltse el. A család
udvariatlan volt, és
megtagadta az
angyaloktól, hogy a
nagy ház
vendégszobájában
pihenjék ki magukat.
Ehelyett egy kis
helyet kaptak a
hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak
a kemény padlón, az
idősebb angyal
meglátott egy lyukat
a falon és
kijavította azt.
Amikor a fiatalabb
angyal kérdezte,
miért, az idősebb
angyal így felelt:
"A
dolgok nem mindig
azok, aminek
látszanak."
A
következő éjjel
mindketten egy
nagyon szegény, de
vendégszerető
paraszt és felesége
házában pihentek.
Miután azt a kevés
ételt is
megosztották velük,
amilyük volt,
átengedték az
angyaloknak az
ágyukat, ahol ők jól
aludtak. Amikor a
következő napon a
nap felkelt, az
angyalok könnyek
között találták a
parasztot és a
feleségét. Az
egyetlen tehenük,
akinek a teje az
egyedüli bevételük
volt, holtan feküdt
a mezőn.
A fiatal angyal
dühös lett és
kérdezte az
idősebbet, hogyan
hagyhatta, hogy ez
megtörténjen.
"Az
első embernek
mindene megvolt,
mégis segítettél
neki - vádolta.
A
második családnak
kevese volt, és
hagytad, hogy
elpusztuljon a
tehenük."
"A
dolgok nem mindig
azok, aminek
látszanak" - mondta
az idősebb angyal."
"Amikor a nagyház
hideg pincéjében
pihentünk,
észrevettem, hogy a
falon lévő lyukban
arany van.
Mivel
a tulajdonos olyan
mohó volt és nem
akarta megosztani
szerencsés sorsát,
betapasztottam a
falat,
hogy
ne találhassa meg.
Amikor
a utolsó éjszaka a
paraszt ágyában
aludtunk, jött a
Halál angyala, hogy
elvigye a feleségét.
Helyette odaadtam a
tehenet."
|