Történet egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát.  Amikor az édesanyja meghallotta a halálos ítéletet, eldöntötte hogy  elmegy a  királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.

 Nem tudta megállítani senki, odaborult  a király elé és azt mondta:

- Király kegyelmezz a fiamnak! 

 A király kemény tekintet nézett rá. 

 - A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre  kell hajtani. Ezért holnap délben amikor megszólal a  harang, a fiadat kivégzik.

 Az asszony, másnap délelőtt elindult fel a  hosszú lépcsőkön  a toronyba egészen a harangig. Valami  láthatatlan erő vitte és irányította lépteit. Ez az erő a fia iránt  érzet szeretet volt. Felérve a toronyba két kezébe fogta a  harang nyelvét, lefogta és szorította azért, hogy a harang ne  tudjon megszólalni.

A süket harangozó húzta  a harangot, de a harang nem szólalt meg, néma maradt. Viszont az édesanya két keze eleven ronccsá lett. Akkor vissza ment a király elé, odamutatta neki véres kezeit és azt mondta: 

- Király - a harang nem szólalt meg! 

A király szeme könnyes lett.

-  Asszony, a fiad szabad! 
 

Ezen a történeten keresztül könnyebb megérteni, hogy mit jelent az Isten szeretete.

 Jézusnak át kellett mennie kellett korbácsoláson, töviskoronán keresztül, amíg oda nem tehette a két véres kezét az Atya elé :
- Atyám bocsáss meg nekik.

És az Atya megbocsát, mert Jézus megfizette az árat az én bűnömért, a te bűnödért és a mi bűneinkért.