Hogy
került oda, senki
sem tudta, de
egyszercsak ott volt
a tisztáson. Egy
gyönyörű virág. Egy
fehér rózsa.
A
farkas vette észre
először. " Milyen
szép ! " - gondolta
- " Milyen kecses !
" Aztán lassan a
többi állat is
felfedezte.
-
Milyen egyszerű ! -
mondta a páva -
Semmi szín, semmi
különlegesség !
-
Közönséges ! -
rikácsolta az öreg,
csúf és kopasz
keselyű - Hát hogy
néz ez ki ?
"
Mind ilyenek
vagytok. " -
gondolta a farkas a
fák közül - " Nem
veszitek észre
magatok körül a
szépet és a jót. "
A
társasághoz
hamarosan
csatlakozott a
vaddisznó, a róka és
a medve is.
-
Ez meg micsoda ? -
fanyalgott a róka -
Semmi keresnivalója
nincs itt.
-
Csúnya ! - röfögte a
vaddisznó - És
ráadásul útban van.
A
rózsa bánatosan
lehajtotta fejét.
Szirmai közül,
mintha csak egy
könnycsepp lenne,
egy vízcseppecske
hullott a földre.
"
Hát nem látjátok,
hogy fáj neki ? " -
gondolta a farkas -
" Miért kell bántani
? "
-
Nem szeretem a
virágot ! - dörmögte
a medve - Tépjük ki
!
Azzal lehajolt, hogy
leszakítsa a rózsát,
de egy tövis
megszúrta az ujját.
-
Nézzétek ! -
bömbölte, és magasba
tartotta a mancsát -
Megszúrt !
-
Szóval még veszélyes
is ! - jegyezte meg
a róka - Ki kell
irtani !
A
vaddisznó
felhorkant,
rávetette magát a
virágra, és
kíméletlenül a
földbetaposta. A
többiek
megtapsolták.
A
farkas üvölteni
tudott volna
tehetetlen dühében.
"
Elpusztították, csak
azért, mert más volt
mint ők ! "
Megvárta amíg az
utolsó állat is
távozik a
tisztásról, aztán
előjött a fák közül.
Odament az
összetört,
meggyalázott
virághoz, gyengéden
felemelte a földről.
Óvatosan a szájába
vette, és elügetett
vele.Otthon, az
odúja előtt egy kis
gödröt kapart a
rózsának, és
belefektette.
-
Isten veled, kis
virág ! Nem
érdemelték meg, hogy
nekik nyíljál ...
Miközben betemette a
sírt, úgy érezte,
lelkének egy darabja
is ottmaradt a
földben, a rózsa
mellett.
Másnap reggel,
amikor kilépett
szerény hajlékából,
nem akart hinni a
szemének. A fehér
rózsa ott pompázott
az odúja előtt,
szirmain apró
gyémántokként
csillogtak a
harmatcseppek. A
farkas csak állt
némán, a virágot
nézve.
Hirtelen furcsa
melegséget érzett a
szemében : életében
először, sírni
kezdett.
|