A
mester a tűz előtt
ült, kezében
tartotta a
fogóvasat, melynek
végén izzott a fém.
Az inas kérdezgette
őt:
- Miért tartod az
ezüstöt a tűzben?
- Azért, hogy minden
szennyeződés kiégjen
belőle, és nagyon
tiszta és
nagyonértékes
legyen.
- De miért nézed
folyamatosan?
- Azért, hogy a
kellő pillanatban
tudjam kivenni,
akkor, amikor már
nincsen benne
semmi szenny, de még
nem égett meg a
tiszta fém a tűzben.
- És mikor van ez a
megfelelő pillanat?
- Amikor meglátom
benne a saját
arcvonásomat.
A mester egy kicsit
elhallgatott, aztán
csendesen
hozzáfűzte:
- Tudod, ugyanígy
van velünk a jó
Isten is. Csak addig
hagy bennünket a
földi élet
tisztító tüzében,
amíg meg nem látja
bennünk
saját arcvonásait.
Egy pillanattal sem
tovább.
|