A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt:


- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?


- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyonértékes legyen.


- De miért nézed folyamatosan?


- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne
semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.


- És mikor van ez a megfelelő pillanat?


- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.


A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:


- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet
tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.