Egyszer
egy jól kereső apa
úgy döntött, elviszi
vidékre 7 éves
kisfiát azzal a
céllal, hogy
megmutassa neki,
milyen szegény
emberek is vannak,
és hogy a gyermek
meglássa a dolgok
értékét, és felfogja
azt, hogy milyen
szerencsés családban
él.
Egy egyszerű falusi
család házában
szálltak meg, ahol
egy napot és egy
éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út
végén tartottak, az
apa megkérdezte
fiát.
- Nos, mit gondolsz
erről az útról?
-
Nagyon jó volt apa!
-
Láttad, hogy
némelyek milyen
szükségben és
szegénységben élnek?
-
Igen.
-
És mit láttál meg
mindebből?
- Azt, Apa, hogy
nekünk egy kutyánk
van, nekik négy.
Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg
egy tó partján
laknak. A mi
kertünket lámpák
árasztják el
fénnyel, az övékére
pedig csillagok
világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig
tart, az övéké addig
amíg a szem ellát.
És végül láttam,
hogy nekik van
idejük beszélgetni
egymással, és hogy
boldog családként
élnek. Te és Anyu
viszont egész nap
dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az
apa csak fogta a
kormányt, vezetett
csöndben, mire a
kisfiú hozzátette.
-
Köszönöm Apa, hogy
megmutattad, milyen
gazdagok is
lehetnénk.
|