Egy
vagyonos ember és a
fia minden
különleges művészi
alkotást össze
akartak gyűjteni.
Minden megtalálható
volt a
gyűjteményükben.
Gyakran leültek
együtt és csodálták
a nagyszerű
munkákat.
Mikor
a vietnami
konfliktus kitört, a
fiú elment a
háborúba. Bátran
életét adta, mikor
megmentett egy másik
katonát. Amikor az
apa megtudta, mélyen
gyászolta egyetlen
fiát.
Hónapokkal később,
épp Karácsony előtt
kopogtattak az
ajtón. Egy
fiatalember állt az
ajtóban, hatalmas
csomaggal a
kezeiben.
Így
szólt:
„Uram
Ön nem ismer engem.
Én vagyok az a
katona, aki a fiának
köszönheti az
életét. Aznap sok
embert mentett meg.
Éppen engem vitt
biztonságba, mikor
egy golyó szíven
találta, és ő
azonnal meghalt.
Gyakran beszélt
nekem Önről és a
művészet iránti
szeretetéről. - A
fiatalember
felemelte a
csomagját. - Tudom,
hogy ez nem nagy
valami. Nem vagyok
nagy művész, de azt
hiszem, a fia
szeretné, ha ezt
megtartaná.”
Az
apa kinyitotta a
csomagot. A fiáról
készült portré volt,
amit a fiatalember
festett. Csodálta,
hogy a katona
mennyire meg tudta
ragadni a fia
személyiségét. Az
apa szemei megteltek
könnyel. Megköszönte
neki a képet, és
felajánlotta, hogy
kifizeti.
„Oh,
nem uram, soha nem
tudom visszafizetni,
amit a fia értem
tett. Ez ajándék.”
Az
apa jól látható
helyre akasztotta a
portét, így ha
látogatók jöttek, a
fiáról készült kép
volt az első, amit
megmutatott nekik a
kollekcióból.
Néhány hónappal
később az ember
meghalt.
Sor
került a képek
elárverezésére. Sok
befolyásos ember
összegyűlt, és
izgatottan várták,
hogy megvehessék az
értékes képeket a
saját
gyűjteményükbe. A
fiúról készült kép
az emelvényen volt.
Az árverésvezető
kopogtatott a
kalapáccsal.
„Az
árverést ezzel a
képpel kezdjük.”
„Ki
akarja megvenni ezt
a képet?- kiáltott
valaki hátulról.
-Látni akarjuk a
híres képeket.
Hagyja ezt!”
Az
árverésvezető
azonban hajthatatlan
maradt.
„Mennyi a kikiáltási
ára ennek a képnek?
Ki kezdi el az
ajánlást? 100$-ért,
200$-ért?”
Egy
másik hang mérgesen
kiáltotta.
„Nem
azért jöttünk, hogy
ezt a képet nézzük!
Mi Van Goghot,
Rembrandtot akarunk!
Gyerünk már az igazi
képekkel!”
De az
árverésvezető tovább
folytatta.
„A
fiú, a fiú. Kinek
kell a fiú?”
Végül
egy ember szólalt
meg a terem
hátuljából. Ő volt
hosszú ideig az
embernek és fiának
kertésze.
„Elviszem 10$-ért.”
Szegény ember lévén,
az volt minden, amit
fel tudott ajánlani.
„Ki
ajánl érte 20$-t?”
„Adja
neki oda 10$-ért!
Nézzük a
mestereket!”
„10$
az ajánlat. Ki ad
érte 20$-t?”
A
tömeg kezdett mérges
lenni. Nem akarták
ezt a képet. Sokkal
értékesebb
festményeket
szerettek volna a
gyűjteményükbe.Az
árverésvezető
csapott a
kalapáccsal.
„Először, másodszor,
eladva 10$-ért.”
Egy
ember a második
sorból
közbekiáltott.
„Gyerünk
már a többi képpel!”
Az
árverésvezető
letette a
kalapácsot.
„Az
aukciónak vége.”
„Mi
lesz a
festményekkel?”
„Sajnálom. Mikor
felhívtak, hogy
levezessem ezt az
aukciót, elárultak
nekem egy titkot,
mely a végakaratban
feltétel volt.
Egészen eddig nem
mondhattam el. Csak
a fiú portréja volt
eladó. Aki azt
megveszi, az
örökölheti az egész
vagyont, beleértve a
festményeket is. Az,
aki elviszi a fiút,
megkap mindent.”
Isten is nekünk adta
az Ő Fiát kb. 2000
évvel ezelőtt, hogy
értünk meghaljon a
kereszten.
Hasonlóan az
árveréshez, az
üzenet ma is
ugyanaz. A Fiú, a
Fiú, ki viszi el a
Fiút?
Hiszen akié a Fiú,
az megkap mindent
vele együtt.
|