Az
Ember elment a
Bölcshöz:
-
Álmot láttam, de
sehogy sem tudok
rájönni, mi az
értelme. Kérlek,
segíts rajtam!
-
Hallgatlak -
bólintott a Bölcs.
- Az
utcán mentem, a mi
utcánkban, ahol
minden nap járok.
Olyan
is volt álmomban,
mint egyébként; nem
volt semmiféle
változás rajta, csak
annyi, hogy nagy
szürke göröngyökkel
volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az
egyiket, rájöttem,
hogy ezek nem
göröngyök, hanem
kövek. Egyet zsebre
vágtam, hogy
megmutassam a
Barátomnak, akihez
indultam.
Amikor elővettem,
kettévált a
kezemben. Belül
szikrázó, tiszta
ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár
nem értek hozzá),
hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az
ékszerészhez, de
közben telepakoltuk
a zsebeinket a
csúnya, szürke
kövekkel, hátha...
Az ékszerész vágta,
csiszolta a
kettévált követ,
végül fel is
mutatta, hadd lássuk
mi is, hogy
sziporkázik:
- Még
soha nem találkoztam
ilyen nagy és tiszta
gyémánttal -
lelkesedett.
Kipakoltam a sok
egyforma szürke
kövemet. Ő
bizalmatlanul nézte
a sötétlő halmot,
majd legyőzve
utálkozását, egyet
megfogott és vijjogó
gépével kettévágta.
Smaragd volt. A
következő rubin,
utána valami
csodaszámba menő
ritkaság, és aztán
így végig.
Felfoghatatlan kincs
feküdt előttem,
szikrázott,
tündökölt ezerféle
színben a
belsejükben rejtőző
érték. Én pedig
döbbenetemben
felébredtem. De nem
tudok szabadulni az
álomtól. Mondd, mit
jelenthet?
- A
szürke kövek a
MINDENNAPJAID,
Barátom! Éppen
ideje, hogy
felfedezd: valóságos
kincsesbánya a
mindennapok
sokasága. Dolgozni
kell rajtuk, az
igaz, de ha jól
megmunkálod őket,
gazdagabb leszel
mindenkinél. Már
reggel vedd kezedbe
napodat, hogy
megláthasd benne a
hűség gyémántját, a
bizakodás
smaragdját, a
szeretet rubinszínű
áldozatosságát...
Mától kezdve soha
nem beszélhetsz
"szürke
hétköznapokról",
hiszen láttad, mi
rejlik bennük!
|