Mivel mindez
készület napján,
azaz ünnep
előtti napon
történt, a
zsidók arra
kérték Pilátust,
hogy töresse meg
a keresztre
feszítettek
lábszárcsontjait
és vétesse le
őket a
keresztről, hogy
a holttestek ne
maradjanak a
kereszten
szombaton. A
katonák így is
jártak el a
latrokkal, mikor
azonban Jézushoz
értek, látták,
hogy már
meghalt. Ezért
nem törték el a
lábszárát, hanem
az egyik katona
lándzsával
megnyitotta
oldalát, ahonnan
azonnal vér és
víz folyt ki.
Estefelé
arimateai
József, egy
tekintélyes
tanácsos, Jézus
titkos
tanítványa,
bement
Pilátushoz és
elkérte Jézus
testét. Pilátus
miután értesült
a századostól
Jézus haláláról,
odaajándékozta a
holttestet
Józsefnek,
József halotti
leplet vásárolt,
levette Jézus
testét,
fűszerekkel
együtt
begöngyölte a
lepelbe és egy
közeli
sziklasírba
helyezte.
A sírbolt
bejárata elé
követ
hengerített. A
temetésnél a
szintén titkos
tanítvány,
Nikodémus
segédkezett
neki. A Jézus
kíséretéhez
tartozó
asszonyok
figyelték, hogy
hogyan és hová
temették Jézust.
Hazatértükben
illatszereket és
fűszereket
vásároltak, hogy
ünnep után -
amelyet
nyugalomban
kellett
tölteniök -
elvégezhessék
Jézus testének a
zsidóknál
szokásos
megkenését.
Másnap a főpapok
és a farizeusok
elmentek
Pilátushoz és
arra kérték,
hogy őriztesse a
sírt
harmadnapig,
nehogy a
tanítványok
ellopják a
holttestet és
azt mondják,
feltámadott,
amint előre
megmondotta.
Pilátus azonban
megtagadta
kérésüket. Ezért
saját őrségüket
állították a
sírhoz, miután a
követ
lepecsételték.
A
hétnek
első
napján
pedig
jó
reggel,
a
mikor
még
sötétes
vala,
odaméne
Mária
Magdaléna
a
sírhoz,
és
látá
hogy
elvétetett
a kő
a
sírról.
Futa
azért
és
méne
Simon
Péterhez
és
ama
másik
tanítványhoz,
a
kit
Jézus
szeret
vala,
és
monda
nékik:
"Elvitték
az
Urat
a
sírból,
és
nem
tudjuk,
hová
tették
őt."
Kiméne
azért
Péter
és a
másik
tanítvány,
és
menének
a
sírhoz.
Együtt
futnak
vala
pedig
mindketten:
de
ama
másik
tanítvány
hamar
megelőzé
Pétert,
és
előbb
juta
a
sírhoz;
és lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Mária
pedig
künn
áll
vala
a
sírnál
sírva.
Amíg
azonban
siránkozék,
behajol
vala
a
sírba;
És
láta
két
angyalt
fehér
ruhában
ülni,
egyiket
fejtől,
másikat
lábtól,
a
hol
a
Jézus
teste
feküdt
vala.
És
mondának
azok
néki:
"Asszony
mit
sírsz?"
Monda
nékik:
"Mert
elvitték
az
én
Uramat,
és
nem
tudom,
hova
tették
őt."
És
mikor
ezeket
mondotta,
hátra
fordula,
és
látá
Jézust
ott
állani,
és
nem
tudja
vala,
hogy
Jézus
az.
Monda
néki
Jézus:
"Asszony,
mit
sírsz?
kit
keressz?"
Az
pedig
azt
gondolván,
hogy
a
kertész
az,
monda
néki:
"Uram,
ha
te
vitted
el
őt,
mondd
meg
nékem,
hová
tetted
őt,
és
én
elviszem
őt."
Monda
néki
Jézus:
"Mária!"
Az
megfordulván,
monda
néki:
"Mester!"
Monda
néki
Jézus:
"Ne
illess
engem;
mert
nem
mentem
még
fel
az
én
Atyámhoz;
hanem
menj
az
én
atyámfiaihoz
és
mondd
nékik:
Felmegyek
az
én
Atyámhoz
és a
ti
Atyátokhoz,
és
az
én
Istenemhez,
és a
ti
Istenetekhez." |
Mária elsietett a
tanítványokhoz, hogy
közölje velük azt,
amit látott. Közben
megérkezett a többi
asszony is.
"Bementek a
sírboltba, egy ifjút
láttak ülni
jobbfelől, fehér
ruhába öltözve és
megijedtek.
Ő
ezt mondta nékik:
-
Ne féljetek! Ha a
názáreti Jézust
keresitek, akit
keresztre
feszítettek, nincs
itt, feltámadt! Íme,
itt a hely, ahova
helyezték.
De
menjetek el,
mondjátok meg
tanítványainak és
Péternek, hogy
előttük megy
Galileába"
Egy másik angyal is
megjelent előttük
és megerősítette az
előbbieket.
Az
asszonyok elsiettek,
hogy hírt vigyenek a
tanítványoknak.
|