Mivel mindez készület napján, azaz ünnep előtti napon történt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárcsontjait és vétesse le őket a keresztről, hogy a holttestek ne maradjanak a kereszten szombaton. A katonák így is jártak el a latrokkal, mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, ahonnan azonnal vér és víz folyt ki.

 

 

 

 

Estefelé arimateai József, egy tekintélyes tanácsos, Jézus titkos tanítványa, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus miután értesült a századostól Jézus haláláról, odaajándékozta a holttestet Józsefnek, József halotti leplet vásárolt, levette Jézus testét, fűszerekkel együtt begöngyölte a lepelbe és egy közeli sziklasírba helyezte.

 

 

 

A sírbolt bejárata elé követ hengerített. A temetésnél a szintén titkos tanítvány, Nikodémus segédkezett neki. A Jézus kíséretéhez tartozó asszonyok figyelték, hogy hogyan és hová temették Jézust.

 

 

Hazatértükben illatszereket és fűszereket vásároltak, hogy ünnep után - amelyet nyugalomban kellett tölteniök - elvégezhessék Jézus testének a zsidóknál szokásos megkenését.

Másnap a főpapok és a farizeusok elmentek Pilátushoz és arra kérték, hogy őriztesse a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványok ellopják a holttestet és azt mondják, feltámadott, amint előre megmondotta. Pilátus azonban megtagadta kérésüket. Ezért saját őrségüket állították a sírhoz, miután a követ lepecsételték.

 

 

A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik:

      "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt."

Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
és lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;

 

És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

És mondának azok néki:

"Asszony mit sírsz?"

Monda nékik:

"Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt."

És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

Monda néki Jézus:

"Asszony, mit sírsz? kit keressz?"

Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki:

"Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt."

Monda néki Jézus:

"Mária!"

Az megfordulván, monda néki:

"Mester!" 

Monda néki Jézus:

"Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

Mária elsietett a tanítványokhoz, hogy közölje velük azt, amit látott. Közben megérkezett a többi asszony is.

"Bementek a sírboltba, egy ifjút láttak ülni jobbfelől, fehér ruhába öltözve és megijedtek.

 Ő ezt mondta nékik:

- Ne féljetek! Ha a názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek, nincs itt, feltámadt! Íme, itt a hely, ahova helyezték.

De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttük megy Galileába"

Egy másik angyal is megjelent előttük  és megerősítette az előbbieket.

Az asszonyok elsiettek, hogy hírt vigyenek a tanítványoknak.