„Jézus ezután
nyomban
kényszerítette a
tanítványait, hogy
szálljanak hajóba,
és menjenek át
előtte a túlsó
partra,
amíg Ő elbocsátja a
sokaságot. De miután
elbocsátotta a
sokaságot, felment a
hegyre magánosan
imádkozni.
Amikor beesteledett,
egyedül volt ott. A
hajó pedig már
messze eltávolodott
a parttól, és a
hullámok közt
hányódott, mert
ellenszél volt. A
negyedik éjszakai
őrváltáskor odament
hozzájuk Jézus a
tengeren járva.
Amikor a tanítványok
meglátták, hogy a
tengeren jár,
megrettentek, mert
azt mondták, hogy
kísértet és
ijedtükben
felkiáltottak. De
Jézus azonnal
megszólította őket,
és ezt mondta:
"Bízzatok,
én vagyok, ne
féljetek!"
Péter ekkor így
szólt hozzá:
"Uram, ha te vagy,
parancsold meg, hogy
menjek oda hozzád a
vizen!"
Mire Ő így szólt:
"Jöjj!"
Péter
erre kiszállt a
hajóból, elindult a
vizen, és Jézus felé
ment.
Amikor azonban az
erős szélre figyelt,
megijedt, és amint
süllyedni kezdett,
felkiáltott:
"Uram, ments meg!"
Jézus
azonnal kinyújtotta
a kezét, megragadta
őt, és ezt mondta:
"Kicsinyhitű, miért
kételkedtél?"
És
amint beszállt a
hajóba, elült a
szél. A hajóban
lévők pedig
leborultak előtte,
és ezt mondták:
"Valóban Isten Fia
vagy!"
|