Az özvegyasszony két fillérje

Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe.
 Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba,
és így szólt:

"Bizony, mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát".

 

Magyarázat:

A gazdagok valószínűleg előhúzták vaskos erszényüket, a pénzérméket úgy dobták a perselybe, hogy ezek zajt keltsenek, bizonyítványt kértek a soros felvigyázótól (őrtől) stb., azaz művük nem maradt észrevétlen. Ezzel szemben az özvegy, akire senki sem ügyel, úgy közeledik a perselyhez, hogy senkinek sem tűnik fel. Adományához nem férhet kétség, mert nem hiú kérkedésből, gőgből vagy érdekből fakad. Ő a valódi jámborságot testesíti meg, az előbbiek azonban hamis vallásosságukról tesznek tanúságot . Lehetséges, hogy a gazdagok bőkezűen adakoznak, de ez nem sodorja veszélybe gazdasági helyzetüket vagy biztonságukat. Lemondásuk mindenkor figyelemre méltó, de nem annyira, mint az özvegy esetében, aki szinte egész jövedelmét odaadta. Jézus arra szólít fel, hogy hatoljunk a látszat mögé, amelynél valamennyien könnyen megállunk, és jussunk el a valósághoz: lehetséges ugyanis, hogy a legnagyobb adományozók vagy a legnagyobb hívők éppen azok, akik látszólag keveset adnak, vagy kevésbé vesznek részt a templomi szertartásokon. Ezt az elemi és alapvető jézusi figyelmeztetést nagyon gyakran elfeledjük mind a «jócselekedetek» értékelésében, mind a helytelen cselekedetekkel kapcsolatos felelősség mérlegelésében. Ahhoz, hogy egy ember cselekedeteinek összegző értékelését megadhassuk, mindenkor figyelembe kellene vennünk a cselekvő személyes helyzetét és életkörülményeit.

A látszat ugyanis mindig csal.