Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kafarnaumba.
Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg szolgáját.
Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték:

"Méltó arra, hogy ezt megtedd neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is
nekünk".

Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte
barátait, és ezt üzente neki:

"Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.
De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide,
idejön; és ha azt mondom szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi".

Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz:

"Mondom nektek, Izraelben sem találtam ekkora hitet".

Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.