Miután
befejezte
minden
beszédét,
amelyet a
nép
füle
hallatára
mondott,
bement
Kafarnaumba.
Egy
századosnak
volt egy
szolgája,
akit nagyon
kedvelt, s
aki most
beteg volt,
és
haldoklott.
Amint
hallott
Jézusról,
elküldte
hozzá a
zsidók
véneit, és
kérte:
jöjjön el,
és mentse
meg
szolgáját.
Amikor
odaértek
Jézushoz,
sürgetve
kérték:
"Méltó
arra, hogy
ezt megtedd
neki, mert
szereti
népünket, ő
építtette a
zsinagógát
is
nekünk".
Jézus
erre
elindult
velük.
Amikor pedig
már nem volt
messze a
háztól, a
százados
eléje küldte
barátait, és
ezt üzente
neki:
"Uram, ne
fáradj, mert
nem vagyok
méltó arra,
hogy
hajlékomba
jöjj.
De magamat
sem
tartottam
méltónak
arra, hogy
elmenjek
hozzád,
hanem csak
szólj, és
meggyógyul a
szolgám.
Mert én is
hatalom alá
rendelt
ember
vagyok, és
nekem is
vannak
alárendelt
katonáim. Ha
szólok
ennek: Menj
el, elmegy;
és a
másiknak:
Jöjj ide,
idejön; és
ha azt
mondom
szolgámnak:
Tedd meg
ezt,
megteszi".
Amikor
Jézus ezt
meghallotta,
elcsodálkozott
rajta, és
hátrafordulva
így szólt az
őt követő
sokasághoz:
"Mondom
nektek,
Izraelben
sem találtam
ekkora
hitet".
Mire a
küldöttek
visszatértek
a házba, a
szolgát
egészségesen
találták.