Majd szólt
tanítványaihoz
is:
"Volt egy
gazdag
ember,
akinek volt
egy
intézője.
Ezt
bevádolták
nála, hogy
eltékozolja
a vagyonát.
Ezért
előhívatta,
és így szólt
hozzá:
Mit
hallok
rólad? Adj
számot
sáfárságodról,
mert nem
lehetsz
többé
intéző.
Erre az
intéző így
gondolkozott
magában:
Mit
tegyek, ha
uram elveszi
tőlem a
sáfárságot?
Kapálni nem
bírok,
koldulni
szégyellek.
Tudom már,
mit tegyek,
hogy amikor
elmozdítanak
a
sáfárságból,
legyen,
aki
befogadjon
házába.
Azután
egyenként
magához
hívatta
urának
minden
adósát, és
megkérdezte
az elsőtől:
Mennyivel
tartozol az
én uramnak?
Az így
felelt: Száz
korsó
olajjal.
Erre azt
mondta neki:
Vedd az
írásodat, és
írj ötvenet.
Aztán a
másiktól is
megkérdezte:
Te mennyivel
tartozol?
Az így
válaszolt:
Száz véka
búzával.
Erre így
szólt hozzá:
Vedd az
írásodat, és
írj
nyolcvanat.
Az ura
pedig
megdicsérte
a hamis
sáfárt, hogy
okosan
cselekedett,
mert e világ
fiai a maguk
nemében
okosabbak,
mint a
világosság
fiai".
Én is mondom
nektek:
"szerezzetek
magatoknak
barátokat a
hamis
mammonnal,
hogy amikor
elfogy,
befogadjanak
titeket az
örök
hajlékba.
Aki
hű a
kisebb
dolgokban,
az a
nagy
dolgokban
is
hű,
és
aki
a
kevésben
hamis,
az a
sokban
is
hamis.
Ha
tehát
a
hamis
mammonban
nem
voltatok
hűek,
ki
bízza
rátok
az
igazi
értéket?
És
ha a
máséban
nem
voltatok
hűek,
ki
fogja
odaadni
nektek
azt,
ami
a
tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat
szereti,
vagy
az
egyikhez
ragaszkodik,
és a
másikat
megveti.
Nem
szolgálhattok
Istennek
és a
mammonnak".
