A magvető

Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:
 

"Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némelyik mag az útfélre esett, eltaposták és a madarak
fölcsipegették. Némelyik meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt és elfojtották.
A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros
termést hozott".

E szavak után így kiáltott:

"Akinek füle van, hallja meg!"

Magyarázat:

Isten nem fárad bele abba, hogy az ember megtérésére várjon. Ilyen módon járt el Krisztus is, és küldöttei is arra kaptak hívást, hogy így cselekedjenek. A megismétlődő sikertelenségek után juthat el a végén az ember olyan eredményekre, amelyek felülmúlják minden várakozását.