Amikor Jézus
visszaérkezett, a
tömeg
örömmel fogadta.
Vártak rá
mindnyájan.
És íme, egy Jairus
nevű ember jött
hozzá, aki a
zsinagóga feje volt;
és Jézus lába
elé borulva
kérlelte, hogy
menjen vele házába,
mivel egyetlen
leánya, aki mintegy
tizenkét
éves volt, halálán
van. Menet közben a
sokaság minden
oldalról
szorongatta.
Akkor egy asszony,
aki tizenkét éve
vérfolyásos volt (és
minden vagyonát az
orvosokra
költötte), de senki
sem tudta
meggyógyítani,
odament,
hozzáférkőzve
megérintette ruhája
szegélyét, és
azonnal elállt a
vérfolyása.
Jézus ekkor ezt
kérdezte:
"Ki érintett engem?"
Amikor mindnyájan
tagadták, Péter így
válaszolt:
"Mester a sokaság
szorongat és tolong
körülötted!"
De
Jézus ezt mondta:
"Valaki
érintett engem, mert
észrevettem, hogy
erő áradt ki
belőlem".
Mikor az asszony
látta, hogy nem
maradhat
észrevétlen, remegve
előjött, eléje
borult, és
elbeszélte az egész
nép előtt, hogy
miért érintette meg
őt, és hogy miként
gyógyult meg
azonnal.
Jézus pedig ezt
mondta neki:
"Leányom, hited
megmentett téged,
menj el
békességgel!"
Még beszélt, amikor
jött valaki a
zsinagógai elöljáró
házától, és így
szólt:
"Leányod meghalt, ne
fáraszd tovább a
mestert!"
Amikor Jézus ezt
meghallotta, ezt
mondta neki:
"Ne félj, csak
higgy! Meggyógyul".
Amikor bement a
házba, nem engedett
be mást, csak
Pétert, Jánost és
Jakabot, továbbá
a leány apját és
anyját. Mindnyájan
sírtak és mellüket
verték miatta, de ő
így szólt hozzájuk:
"Ne sírjatok, nem
halt meg, csak
alszik!"
Erre kinevették,
mert tudták, hogy
meghalt. Ő azonban
megfogta a leány
kezét, és
szólította:
"Leányom, ébredj!"
Ekkor visszatért
bele a lélek, és
azonnal felkelt.
Jézus pedig
meghagyta, hogy
adjanak neki enni.
Szülei nem tudtak
hová lenni az
ámulattól, ő pedig
megparancsolta
nekik, hogy senkinek
se
mondják el, ami
történt.
|