Amikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.
És íme, egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga feje volt; és Jézus lába
elé borulva kérlelte, hogy menjen vele házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét
éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.
Akkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra
költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hozzáférkőzve megérintette ruhája
szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.

Jézus ekkor ezt kérdezte:

"Ki érintett engem?"

Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt:

"Mester a sokaság szorongat és tolong körülötted!"

De Jézus ezt mondta:

 "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem".

Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és
elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal.

Jézus pedig ezt mondta neki:

"Leányom, hited megmentett téged, menj el békességgel!"


Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt:

"Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a mestert!"


Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki:


"Ne félj, csak higgy! Meggyógyul".


Amikor bement a házba, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá
a leány apját és anyját. Mindnyájan sírtak és mellüket verték miatta, de ő így szólt hozzájuk:

"Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!"

Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a leány kezét, és
szólította:

"Leányom, ébredj!"

Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.
Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek
se mondják el, ami történt.