Egyszer
valamelyik
zsinagógában
tanított
szombaton.
Íme, volt
ott egy
asszony,
akiben
betegség
lelke lakott
tizennyolc
éve, és
annyira
meggörnyedt,
hogy
egyáltalán
nem volt
képes
felegyenesedni.
Amikor Jézus
meglátta őt,
előszólította
és ezt
mondta neki:
"Asszony,
megszabadultál
betegségedből".
És rátette
kezét, mire
ő nyomban
felegyenesedett,
és
dicsőítette
az Istent.
A zsinagógai
elöljáró
azonban
megharagudott,
hogy
szombaton
gyógyított
Jézus, és
így szólt a
sokasághoz:
"Hat
nap van,
amelyen
munkálkodni
kell; azokon
jöjjetek
gyógyíttatni
magatokat,
ne pedig
szombaton!"
Az Úr így
válaszolt
neki:
"Képmutatók,
vajon
szombaton
nem oldja-e
el
mindegyikőtök
a maga ökrét
vagy
szamarát a
jászoltól,
és nem
vezeti-e ki
itatni? Hát
Ábrahámnak
ezt a
leányát,
akit
tizennyolc
éve
megkötözött
a Sátán, nem
kellett-e
feloldani
ebből a
kötelékből
szombaton?"
Amikor
ezt mondta,
ellenfelei
mindnyájan
megszégyenültek,
de az egész
sokaság
örült
mindazoknak
a csodáknak,
amelyeket ő
vitt véghez.