Némely
elbizakodott
embernek,
aki igaznak
tartotta
magát, a
többieket
pedig
lenézte, ezt
a példázatot
mondta:
"Két ember
ment fel a
templomba
imádkozni:
az egyik
farizeus, a
másik vámos
volt.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában:
Isten, hálát
adok neked,
hogy nem
vagyok
olyan, mint
a többi
ember:
rabló,
igaztalan,
parázna,
vagy mint ez
a vámos is.
Böjtölök
kétszer egy
héten,
tizedet adok
mindenből,
amit
szerzek.
A vámos
pedig távol
állva, még
szemét sem
akarta az
égre emelni,
hanem mellét
verve így
szólt:
Isten,
légy
irgalmas
nekem,
bűnösnek.
Mondom
nektek, ez
megigazulva
ment haza,
nem úgy,
mint amaz.
Mert
mindenki,
aki
felmagasztalja
magát,
megaláztatik,
aki pedig
megalázza
magát,
felmagasztaltatik".
