Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson.
És íme, néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.
Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a
cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.
Hitük láttára Jézus így szólt:

 "Ember, bocsánatot nyertek bűneid".

Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban:

 "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?"
 

 De Jézus gondolataikba látva megszólalt:

"Miért gondolkodtok így szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyertek bűneid? - vagy ha azt: Kelj föl és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására".

Ezzel a bénához fordult:

 "Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat és menj haza".

Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve
mondogatták:

 "Csoda dolgokat láttunk ma!"