Meghívta
őt egy
farizeus,
hogy
étkezzék
nála.
El is ment a
farizeus
házába és
asztalhoz
telepedett.
És íme, egy bűnös asszony, aki abban a városban
élt, s
megtudta,
hogy a
farizeus
házában van,
alabástrom
edényben
kenetet
hozott; sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel
öntözni
kezdte lábát
és
hajfürtjeivel
megtörölte;
aztán
csókolgatta
lábát és
megkente
kenettel.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában:
"Ha
próféta
volna,
tudná, ki és
miféle ez,
aki őt
érinti:
hiszen ez
egy bűnös
asszony".
Ekkor
megszólalt
Jézus, és
ezt mondta
neki:
"Simon, van
valami
mondanivalóm
neked".
Ő pedig így
szólt:
"Mester,
mondd!"
"Két adósa volt egy hitelezőnek - kezdte - egyik
ötszáz
dénárral
tartozott, a
másik
ötvennel.
Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte
mindkettőnek.
Melyik fogja
őt jobban
szeretni?"
"Úgy gondolom az, akinek többet engedett el" - felelte Simon.
"Helyesen
ítéltél" -
válaszolta.
Aztán az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz:
"Látod ezt
az asszonyt?
Házadba
jöttem, de
lábamra
vizet nem
adtál.
Ez viszont
könnyeivel
öntözte és
hajával
törölte meg
lábamat. Csókot nem adtál, ő meg, amióta bejött, szüntelenül csókolgatja lábamat. Olajjal nem kented meg fejemet, ő meg kenettel kente meg lábamat.
Ezért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett.
Akinek
keveset
bocsátanak
meg, kevésbé
szeret".
Aztán így
szólt az
asszonyhoz:
"Bocsánatot
nyertek
bűneid".
Erre az asztaltársak kezdték kérdezgetni egymás között:
"Kicsoda
ez, aki a
bűnöket is
megbocsátja?"
Ő azonban
ismét az
asszonyhoz
fordult:
"Hited
megmentett
téged. Menj
békével!"
