Tamás a tizenkét apostol egyike. Egyedül ő nem volt jelen, amikor megjelent Krisztus az apostoloknak. Nagy meggyőző erővel beszéltek neki Jézus megjelenéséről, de hitetlensége és makacs kétkedése megakadályozta abban, hogy valóságnak fogadja el beszámolójukat. Fájt neki, hogy egyedül ő nem részesülhetett az Úr jelenlétében. Féltékenység és irigység mardosta a szívét. A többiek ezt mondták:

 "Láttuk az urat!"

Ő pedig így felelt:

"Ha nem látom kezein a szegek helyeit, és nem érintem ujjaimmal, és nem bocsátom kezemet az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem."

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is velük volt. Noha az ajtó zárva, Jézus bement, megállt középen, és így szólt:

"Békesség néktek! - aztán Tamásnak mondta: - Hozd ide ujjaidat, és érintsd meg az én kezeimet, és add ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!"

"Én uram, én Istenem!" - felelte Tamás.

"Tamás, mivelhogy láttál, hittél; boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek!" - mondta Jézus."

Jézus elfogadta vallomását, de hitetlenségét szeretettel megdorgálta.