Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni:

"Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról,
hogy ő a messiáskirály".

Pilátus megkérdezte tőle:

"Te vagy a zsidók királya?"

 Ő pedig ezt felelte:

"Te mondod".

Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:

 "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben".

Azok azonban erősen állították:

"Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig".

Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

 

Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy
valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.
Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. Heródes pedig katonai kíséretével együtt
megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot
kötött egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.

Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk:

"Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem
találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte
hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát, és elbocsátom".

 (Ünnepenként pedig szabadon kellett bocsátania egy foglyot.).

Erre valamennyien felkiáltottak:

"Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!"

Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert
szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

Ezek azonban kiáltoztak:

"Feszítsd meg, feszítsd meg őt!"

Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk:

"De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt. Megfenyítem tehát, és
elbocsátom".

De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És egyre erőteljesebben kiáltoztak.
Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Szabadon bocsátotta azt, akit kértek,
aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

Pilátus megmosta a kezeit, és azt mondta: - "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől" (Mt. 27:24)