Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a
keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak és siratták őt.

 

Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik:

"Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;
mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"

Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

 

Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya- helynek hívtak, keresztre feszítették őt és gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

A keresztre -Pilátus parancsára - feliratot is erősítettek, amelyen héberül, görögül és latin nyelven feltüntették kivégzésének az okát:

"Názáreti Jézus, a zsidók királya." (Latinul: Iezus Nasarenus Re Iudaeorum, rövidítve: INRI.)

Jézus pedig így könyörgött:

«Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek».

Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig
így csúfolódtak:

"Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!"

 Kigúnyolták a katonák is:

 "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!"

Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: "Ez a zsidók királya".

 A megfeszített latrok közül az egyik így káromolta őt:

"Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat, és minket is".

 A másik azonban megrótta ezt mondva neki:

 "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el".

Majd így szólt:

"Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljutsz országodba".

Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban".