A kereszt alatt
állt Jézus anyja
és a szeretett
tanítvány
(János) is.
Mikor Jézus
megpillantotta
őket, mintegy
végső
rendelkezésül
anyját a
szeretett
tanítvány
gondjaira bízta,
aki ennek
alapján házába
fogadta Máriát.
Mikor Jézust, a
hatodik óra
táján (déli 12
óra) keresztre
feszítették,
sötétség borult
az egész földre.
Ez a sötétség a
kilencedik óráig
(du. 3 óra)
tartott, amikor
Jézus meghalt.
A kilencedik
órában Jézus
hangosan
felkiáltott:
,,Én Istenem, én
Istenem, miért
hagytál el engem
?"
Néhányan a
körülállók közül
azt hitték,
Illést hívja és
várakozással
figyelték, vajon
eljön-e Illés,
hogy
megszabadítsa
őt.
Később azt
mondta Jézus:
"Szomjazom!"
Valaki
erre nádra tűzve
egy ecetbe
mártott
szivacsot
nyújtott fel
neki.
Jézus megízlelte
az ecetet, majd
így szólt:
"Beteljesedett!"
Aztán ismét
hangosan
felkiáltott:
"Atyám, kezedbe
ajánlom
lelkemet!"
Ekkor a templom
kárpitja
kettéhasadt, a
föld megrendült,
a sziklák
megrepedtek. A
keresztnél álló
százados a
történtek
láttára így
szólt:
"Ez
az ember valóban
az Isten Fia
volt!"
