Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket:

"Békesség nektek!"

Azok megrettentek és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk:

"Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy
valóban én vagyok. Tapintsatok meg és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és
csontja, de amint látjátok, nekem van".

És ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni
örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük:

 "Van-e itt valami ennivalótok?"

Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk:

 "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva
rólam Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban".

Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik:

 "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia
a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nép között,
Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért,
ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok erővel a magasságból".